Sok olyan kezdeményezést látok mostanában, amelyben a digitális jelenlét milyenségét tanítják vezetőknek. Nos, ez akár működhet is, ha jó alapokra kerül rá ez az új tudás, hogy miként vezessük a csapatunkat távolból, virtuálisan.

Hadd hozzak egy aktuális párhuzamot: a bevásárlóközpontban sorbaállás téma szerintem nagyon hasonlít a szervezeti működésre. Van, aki figyel a másikra, nem tolja rá a bevásárlókocsiját, megvárja, amíg a másik testbeszéde felhatalmazza őt arra, hogy mozduljon. Majd előre tolja a bevásárlókocsiját, s nem a másik nyakába lihegve ráhelyezi a vásárolni kívánt termékeket a szalagra. És van, aki nem figyel, lök, nyomul (és igen, beszél a nyakadnál) és nem érti, mi a baj ezzel.

Attól, hogy influenza-, koronavírus-, stb járvány van, attól az alapattitűdök változatlanok maradnak, esetleg csak felerősödnek. Aki eddig is tisztelettel, figyelemmel (sőt önfegyelemmel) volt jelent, az most is így tesz, és aki meg nyomult, az most is fog, sőt szóvá teszi, ha a pillantásoddal jelzed, hogy túl közel került hozzád.
Nincs ez másként a vezetői létben sem: aki normál működési feltételek között irányt mutat, támogat, felhatalmaz és jelen van a munkatársai, beosztottai életében, annak ugyanezt megváltozott, ne adj isten (sic) válságos körülmények között sem esik nehezére megtenni. Lehet, hogy kell változtatnia bizonyos ritmusokon és eszközökön, de az együttműködés alapfeltételei adottak és azokra lehet építeni. A bizalom és az egészséges párbeszéd megteremti a hatékony együttműködés kereteit.

Aki eddig sem volt képes a csapatát bizalommal, felhatalmazással, „ésatöbbi” – amire szüksége lehet az adott csapatnak – működtetni, az most teljes kudarcot vallhat, mert nincs az a napi fenntartó rutin, ami ezt eltakarja. Kiderül, hogy ő az, aki nem tartja be a játékszabályokat, mégpedig azzal, hogy nem jó vezető. Attól, hogy divatos digitális eszközöket vezetünk be és jópofa videókonferenciákat, közös virtuális ebédeket szervezünk azzal a felkiáltással, hogy milyen csuda jól átálltunk home office-ra, attól még az alapműködés nem változik, sőt. Felerősödnek azok a jelek, amiket észre kellett volna venni, amik az együttműködést gátolják.

Mivel a vezetői lét alapvetően az érzelmi intelligenciára épít, és a fejleszthető, nyilván nincs veszve a helyzet azoknál sem, akiknél most derül ki a turpisság. Jókora önreflexió és magas változási szándék mellett a hátrány behozható, hamar ugyan nem, de lassan és biztosan: igen.

Vendégszerzőnk tollából: Katona Ágnes, Ügyvezető igazgató – SZBT Development – Tréning, coaching, szervezetfejlesztés